Az eddigi jelek szerint a kormány által tesztüzemben, kisebb méretekben elindított Szent István Vidékfejlesztési Program kiváló táptalaja lehet az elégedetlenségnek. A jobbunkat tennénk rá.
Végy egy máris sokat támadott, népszerűtlen területfejlesztési minisztert, akinek egyrészt nem erőssége a profi kommunikáció, másrészt minimális önkormányzati tapasztalattal rendelkezik. 2024-ben elindult Kadarkúton polgármesternek, de csak képviselőként került be az önkormányzatba. Két év önkormányzati tapasztalattal bízta rá Magyar Péter a közigazgatást. Beágyazottsága hiányában pedig meglehetősen küzdelmes szót értenie a területtel, amelyet rá bíztak, azaz az ezerfejű önkormányzatokkal.
Az sem sokat segítette a helyzetét, amikor egy jegyzői konferencián való szereplését a szaktárca az utolsó pillanatban mondta le, így a megjelent tapasztalt önkormányzati szakemberek maximum egymás között tudták megtippelni a svédasztal mellett, mire is készül költségvetés és szabályzók tekintetében a Tisza-kormány. Még Lamperth Mónika, ex-MSZP-belügyér és későbbi jegyző is sajnálkozását fejezte ki: „Jegyző konferencián. Kár, hogy a kormányból senki sem tudott eljönni, érdekes dolgokat hallanának a jegyző kollégáktól.”
De a jegyzők véleményére nem adott a minisztérium. S erre jön most rá az a Szent István Vidékfejlesztési Program, amelyből – mint megírtuk nemrég – kihagyták a roma szövetségesek véleményét is, Lőrincz Viktória miniszter ugyanis nem ért rá, hogy kérdéseiket feltehessék neki a Roma Sajtóközponttól.
Demószinten most tízszer tíz településnek le kell ülniük egymással és a kormánnyal, és megbeszélni, mire kérnek 1 milliárd forintot. Kicsit olyan lesz ez, mint a muszájérdektelenségbe fulladt kistérségi rendszer: az erősebb települések vihetik a pálmát. Csak itt nem erős polgármesterek meccselhetnek a potyagólig. Ők labdába sem rúghatnak.
Egy korábbi kormánymegbízott, Czunyiné Bertalan Judit ugyanis felidézi: „Az alábbi idézet a minisztérium tájékoztatójából származik: „A Szent István Vidékfejlesztési Program keretében 1 milliárd forintot ad a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium 10 falunként. A források felhasználásáról a helyi közösségekkel közösen születik döntés. A legfontosabb szereplők a döntések előkészítésében a Fejlesztési Testületek lesznek: ezek fogják kialakítani a térség stratégiáját, a helyben támogatott projektek listáját, feltárják a helyi szükségleteket, és elősegítik a helyi közösségek részvételét a programban. A Szent István Vidékfejlesztési Program a fejlesztési források biztosítása mellett új döntéshozatali kultúrát is meghonosít, amelyben a helyi közösségek aktív szerepet vállalnak saját településük és térségük jövőjének alakításában.”
Czunyiné szerint ez az „új döntéshozatali kultúra” egyenesen „egymásnak ugrasztja a vidékieket”: „A fejlesztési testületekbe pályázók közül kitiltja mindazokat, akiknek a választók helyben felhatalmazást adtak településük ügyeinek vitelére. Nem árt felidézni, hogy a polgármesterek valamilyen jövőkép, fejlesztési terv mellett kaptak támogatást. A fejlesztési elképzeléseiket a képviselő-testülettel közösen – sokszor viták mellett – megalkotott ütemben hajtják végre. Erre kaptak felhatalmazást.” (…) Adott 10 település – akármilyen szempontok szerint is összerakott – fejlesztési testülete, se polgármester, se olyan személy helyből, akinek legalább sejtése lenne a térség és a település szakmai fejlesztési elképzeléseiről, nem hogy szakmai tudása…, akik majd eldöntik az elosztás elvét és tartalmi részleteit. Mondom még egyszer, a településeknek van gazdasági és településfejlesztési programja, amit a ciklus elején elfogadtak. A tíz településről érkező ítészek majd áttekintik, megszakértik, és jól megaszondják.”
Vagyis, ha mindezt magyarra fordítjuk, a terv ebben a formában azt jelenti, hogy kizárják azokat, akik tapasztalati úton, helyben értik és tudják, mire van szüksége az adott településnek, mert ráláttak, részt vettek az irányításában, képben vannak. Nem lehet ugyanis fejlesztési testület-tag senki, aki jelenleg, vagy a jelenlegit közvetlenül megelőző önkormányzati, illetve országgyűlési ciklusban betöltötte a következő tisztségek egyikét: országgyűlési képviselő, miniszterelnök, miniszter, európai parlamenti képviselő, nemzetbiztonsági főtanácsadó, államtitkár, közigazgatási államtitkár, helyettes államtitkár, polgármester, alpolgármester, főpolgármester, főpolgármester-helyettes, fővárosi közgyűlés tagja, vármegyei közgyűlés elnöke vagy vármegyei közgyűlés tagja, valamint a felsorolt személyek közeli hozzátartozója, vagy velük egy háztartásban él.
Ebből következhet a jogos kérdés, a megvalósult fejlesztésekért a megválasztott grémium, vagy a megválasztott képviselő-testület és polgármester tartozik anyagi és politikai felelősséggel, s hogy miért tűnik célnak a demokratikusan megválasztott döntéshozók és a minisztérium által pályázatilag kijelölt döntéshozók összeugrasztása?
További kérdés, hogy kinél lehet reklamálni, ki kire mutogat, s a lakosság kire mutogat majd egy esetleg nem jól sikerült, vagy meg nem valósult beruházás nyomán, s ha az új árnyékgrémium téved, ott lesz-e következmény?
A válaszokat egyelőre a miniszter és a szaktárca állandósult rá nem érése miatt csak a gyakorlat tudja megadni. A meg nem kérdezett névadó, Szent István pedig igencsak vakarhatná a fejét, ha ezeken az alapokon próbálta volna berendezni közös otthonunkat, a magyarok országát.
Képünk illusztráció, forrás: Pixabay
