Az NKA-ügy kapcsán sokakban felvetődött a kérdés, hogy ki dönti el, melyik börtönbe kerül egy-egy gyanúsított? A fogvatartási hely kijelölése nemcsak a terhelt és családja, hanem a védő és az ügyfele kapcsolattartást is megnehezítheti. A rossz nyelvek szerint a hatalom néha szándékosan él ezzel az eszközzel, amelynek a súlyosabb esete az úgynevezett „utaztatás”, amikor a fogvatartottat gyakran és mondvacsinált indokokkal helyezik át egyik bv.-intézetből a másikba.
Bús Balázs júniusi letartóztatásakor a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség azt közölte: a NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága által költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folytatott nyomozásban felmerült megalapozott gyanú szerint az NKA döntéshozó testülete 2024 decemberétől a kompetenciáját meghaladó mértékben, a vonatkozó törvényi előírások és szabályzatok megszegésével 1079 darab, mindösszesen 17 milliárd forintot meghaladó összegű támogatásról döntött, amellyel ekkora összegű vagyoni hátrányt okozott.
A hatóság szóvivője azt is elmondta, hogy a költségvetési csalás és más bűncselekmények miatt indult büntetőügyben azért a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség látja el a vizsgálat irányítását, mert a pályázattal érintettek között Bács-Kiskun vármegyei illetőségű is van, ráadásul a főügyészség az eljáró NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága mellett működik.
Ez meglehetősen cinikus indokolásnak tűnik, hiszen ugyanilyen alapon az ország bármelyik hatósága eljárhatna, de tagadhatatlanul van egy belső logikája, amelyből egyenesen következik, hogy a gyanúsítottak letartóztatásáról a Kecskeméti Járásbíróságnak kell döntenie. Viszont a büntetés-végrehajtási törvény főszabálya szerint a letartóztatást annak a hatóságnak a székhelye szerint illetékes vármegyei bv.-intézetben kell végrehajtani, amely az adott eljárási szakaszban a fogvatartott felett rendelkezési jogkört gyakorol. Ez az NKA-ügyben nem a szegedi Csillag, hanem a Bács-Kiskun Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézet.
A bv. törvény azonban több lehetőséget is ad a fogvatartott áthelyezésére, és Kecskemét a III. büntetés-végrehajtási agglomerációhoz tartozik, amelynek központja a Szegedi Fegyház és Börtön. Vagyis Bús Balázst vagy éppen Hankó Balázst egyetlen tollvonással áthelyezhették a Csillagba, de abszurd esetben akár Sopronkőhidára is kerülhettek volna – az sem lenne példa nélküli.
Érdemes megjegyezni, hogy éppen az ilyen helyzetek miatt fogalmazott meg átfogó kritikát 2024-ben a Magyar Helsinki Bizottság. A szervezet szerint a fogvatartási hely kijelölésének és az átszállítási kérelmek elbírálásának gyakorlata több esetben oda vezet, hogy valakit a családjától olyan távol tartanak fogva, hogy a személyes kapcsolattartás ténylegesen ellehetetlenül.
A Helsinki olyan ügyekről is beszámolt, amelyekben a fogvatartott 170, illetve mintegy 330 kilométerre került hozzátartozójától. Utóbbi esetben az illető öt éven keresztül nem tudott találkozni a hozzátartozóival.
Ez a gyakorlat nemcsak a liberális NGO-k érzékenységét sérti. A családi élet tiszteletben tartását az Alaptörvény és az Emberi Jogok Európai Egyezménye is védi, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának számos ítélete kimondta már, hogy a fogvatartás természetesen korlátozza a kapcsolattartást, de a korlátozásnak minden esetben törvényes célt kell szolgálnia és arányosnak kell lennie.
Márpedig sok védőügyvéd tapasztalata szerint ezek a feltételek – mondjuk úgy – nem mindig teljesülnek. Gondoljunk csak bele, a nagy távolság nemcsak a családi kapcsolatok fenntartását, hanem az ügyvéd és ügyfele kapcsolattartását is megnehezítheti, különösen akkor, ha egy gyanúsítottat vagy vádlottat többször, esetleg éppen a tárgyalása előtt nem sokkal helyeznek át valamilyen indokkal egy másik bv.-intézetbe. A belsős zsargonban ezt hívják „utaztatásnak”, amely a rossz nyelvek szerint a pszichikai nyomásgyakorlás, a terhelt megtörésére tett kísérletek egyik eszköze.
Hozzá kell tenni: az ügyészség és a büntetés-végrehajtás következetesen tagadja, hogy a rendszerváltozás óta bármikor elkövettek volna ilyesmit. És azt is, hogy az NKA-ügy gyanúsítottjai esetében a Helsinki Bizottság egyelőre nem sietett tiltakozni.
