A Forgács István romaügyi szakértővel folytatott beszélgetésünk második részéből kiderül, hogy mekkora csodavárás övezte a szegényebb vidékeken a családi pótlék megduplázását. És az is, ki jár majd jól vele. Nem valószínű, hogy a gyermekek.
Az interjú első része ott olvasható: https://ezajobb.hu/ma-ujra-azok-eroltetik-az-oktatasi-integraciot-akiknek-a-gyermekei-elitiskolaba-jarnak/
Szakértőként sokat írtál, nyilatkoztál az elmúlt 16 évben is, mennyire fogadta meg a tanácsaidat a korábbi kormány? A választási eredményben milyen szerepet játszott, ha esetleg nem figyeltek eléggé azokra a folyamatokra, amelyeket te is jeleztél a döntéshozók felé?
Számos intézkedési javaslat a csőben maradt, illetve folyamatosan egyeztettünk arról, hogy ezek majd az esetleges újabb Fidesz-győzelem után azonnal részletesen is kidolgozhatók lesznek.
Talán kevésbé éreztük kiemelten fontosnak ezeket a témákat, és nem erőltettük őket eléggé.
Fontos leírni, kimondani: a Tisza ígéretcsomagjával szemben a Fidesz nem tudott volna hiteles alternatívát kínálni, a nagyotmondásban versenyezni nem lehetett. A Fidesz nem is akart.
Elég hangos tudtál-e lenni? Mi az, amit a gondolataidból beépítettek, és eredményre is vezetett?
Lehet, hogy szükség lett volna rá, hogy én is hangosabb legyek, de mondom, mennyire lett volna célravezető, ha mi meg arról beszélünk, hogy mi nem megduplázzuk, hanem egyesen megtriplázzuk a családi pótlékot?
Az új kormány felé is próbálsz utakat keresni a tanácsaiddal? Van-e fogadókészség, vagy fideszesként tartankak számon, aki úgyis csak hangulatot kelt a politikai haszon érdekében? Az ügy, amit képviselsz, egyáltalán szerencsés, ha pártoldalakra tagolódik?
A Szakképzési Innovációs Tanácsot még a Fidesz-kormányzat hozta létre, annak a megalapítása óta a tagja vagyok. Az új kormányzat eddig nem jelezte, hogy onnan ki szeretne venni, ami amúgy sem lenne indokolt. Ez egy szakmai alapú szakértői tanácsadói testület, és a mindenkori kormánynak fontos, hogy a tagjai segítsék a szakképzés folyamatos megújítását kínáló víziók kialakítását.
A korábbi szakmai javaslataimat sem az jellemezte, hogy azokat visszatartottam volna bármelyik politikai oldaltól is, azaz vigye, aki akarja őket. Most azt látom, hogy az új kormány nagyon óvatosan áll azokhoz a szakemberekhez, akik az előző kormányzattal egyértelműen szorosan dolgoztak együtt, és nyilván én is ilyen vagyok. Volt pontosankét rövidebb egyeztetés, hogy én milyen kihívásokat, megoldandó problémákat látok, és azokra milyen megoldási javaslataim lennének, de érdemben esélytelen volt, hogy ezzel a kormánnyal megtaláljuk a közös hangot.
A Tisza nem foglalkozik külön a roma üggyel, hoztak egy jól csengő nevet hozzá, de látszik, hogy teljes a bizonytalanság, a koncepciónélküliség.
Gyengül a gazdaság, azt mondják, világválság jön, zárnak be a gyárak, zuhan a turizmus. Bedőlőben az építőipar is, főleg azért, mert a jelek szerint szánt szándékkal több magyar nagyvállalkozó cégbirodalmával is konfliktusba került az új kormányzat. Mi vár a szegényebb településekről Budapestre, az agglomerációba járó, a családjukat kétkezi, kemény munkából eltartó, hajnalonta rozoga mikrobuszokon 100 kilométereket zötykölődő édesapákra?
Próbálok nem túl drámai lenni, de nehezen sikerül. Úgy vélem, legalább 8-12 ezer roma kenyérkereső esik ki a munkaerőpiacról ezekben a hetekben és hónapokban, akiknek, és a családjaiknak is nagyon nehéz lesz a tél. Az Orbán-kormány alatt munkához szokott cigányok nagyon hamar zuhannak vissza oda, ahol 2010 előtt jártak. Higgye el mindenki: a cigányok változni akaró, illetve kisebb előrelépéseket már elért része továbbra is dolgozni akar, és nem szeretne megint segélyezetté válni. De ha belekényszerítik, akkor utána azok is újra beleragadnak ebbe az állapotba, akik már egyszer kimásztak belőle.
Mit vártak a cigány közösségek az új ígéretektől, Magyar Péteréktől, Bódis Krisztáéktól, a tiszás roma celebekkel, például Caramellel megtámogatott változástól? Mennyire volt közöttük jellemző a csodavárás, és mennyire maradtak a realitások talaján?
Elhitték a sok csillogó ígéretet. A Fidesz nem számolt azzal, hogy a cigányok ilyen nagy mértékben szavaznak majd a Tiszára, és ez több térségben el is döntötte az egyéni jelöltek versenyét. Újra hangsúlyozom: a dupla családi pótlék megrészegítette sokukat, akik nem is akartak semmi mást látni és hallani ez után az ígéret után. Kevés helyen és kevés roma próbált higgadt maradni, a realitások talaján.
Mi az, amit a cigányok eddig konkrétan kaptak a TISZA-kormánytól pozitívumként? Mi az, amit már most biztos, hogy hiába is várnak?
A dupla családi pótlék bejelentett januári indulása egyfajta muszáj-bejelentés volt a miniszterelnök részéről, de ez a romákat nem zavarja, ők ezért most nagyon hálásak sok helyen. Ugyanakkor néhány hét és ők is rájönnek, hogy a megszűnő munkahelyek elvesztését a családi pótlék nem kompenzálja. Ez nagyon szomorú ébredés lesz.
Hol tart ma a droghelyzet vidéken? Elég hatékonysággal dolgozik-e a rendőrség, vannak-e kábítószerellenes akciók?
A rendőrök továbbra is eredményesen dolgoznak, de a kormányzati hozzáállás megváltozott, nagyon kevés hír jut el a társadalomba. Ami azzal is jár, hogy helyi szinteken bátrabbak a terjesztők és a fogyasztók is, egyértelműen nőtt a látencia. Biztos, hogy több a drog, és több a drogfogyasztó. A gazdasági összezuhanás ezt is fel fogja erősíteni.
Hová kerülnek az állam által készpénzben odaadott iskolakezdési támogatások? Mennyire jellemző, hogy az uzsorás, a díler jár vele jól, és nem az a kisdiák, akinek az érdekében egyébként jó szándékkal leküldte az állam?
Azoknak lett igazuk, közéjük tartozom én is, akik úgy gondolták, hogy ennek a pénznek a nagy része a dohányboltokba, a kocsmákba és a drogterjesztőkhöz került. Ezt nekem számos roma közösségben a helyi roma vezetők és a roma családok bevallották. A dupla családi pótlékkal pont ugyanez történik majd, ami visszaviszi a legnehezebb helyzetű roma közösségeket a 2010 előtti állapotokba.
Mi az érvényes jövőkép a szegregátumokban? Mi lesz a kiút a telepről? Jobb időkre számítva reménykednek az ott élők, vagy arra terveznek, hogy megint az állami támogatásokra kell és lehet építeniük a mindennapjaikat? Ismét a jogvédők országjárása jön, ahol valójában nem megoldják a problémákat, hanem jól megsajtózzák és felszítják az ellentéteket?
Nőni fognak az etnikai alapú feszültségek, illetve a közösségek is bántani fogják saját magukat saját magukon belül is. Főleg, hogy közben csökken a szociális ellátórendszerben dolgozók száma, illetve a rendőrök, orvosok is kevésbé lesznek jelen, szóval a teljes ellátórendszer meggyengül.
Megerősödött-e már a hátrányos helyzetű településeken az a réteg, aki a munka, az előző kormány által nyújtott támogatások segítségével aelkezdhetett kitörni a szegénységből? Tartasz-e visszaeséstől, a könnyebb megoldásokra való áttérésről?
Utaltam már rá, hogy igen, sok helyen megerősödtek a roma közösségekben azok, akik valóban élni akartak a felkínált lehetőségekkel. De minden korábbinál több erőre és kitartásra lesz szükségük, hogy az eddigi eredményeket meg tudják tartani. Nagyon komoly visszaesések jönnek majd a véleményem szerint, amit nagyon rosszul fog kezelni egy olyan kormány, amely nem is akart önálló roma programot kidolgozni és megvalósítani.
Mit üzensz a fiataloknak? Melyik utat kövessék, és miért?
Azt, hogy csakis a maguk útját járják, kerüljék el a kollektív áldozatiság érzetét, és addig tanuljanak, ameddig csak lehet. Próbáljanak kevesebb közösségimédia-tartalmat fogyasztani, illetve ne kövessenek olyan trendeket, amelyekről mindenki tudja, hogy rossz irányba visznek. Nem kell mindig a csordával menni. Vegyék észre, illetve segítsék azokat, akik magukra maradnak, vagy sérülékenyek. És ami a legfontosabb: a kábítószer nem játék, kerüljék el messzíről. Mindig forduljanak a saját családjukhoz és a tanáraikhoz segítségért, ha gondjaik vannak. A fiúkat arra kérem, tiszteljék a lányokat, a lányokat pedig arra, hogy legyen tartásuk, büszkeségük, és ők is tanuljanak a lehető legtovább.
