Friedrich Merz kormányának az év végéig végre kell hajtania a beígért reformokat, különben nehéz lesz visszaszereznie a választók bizalmát – szögezte le Mario Voigt türingiai miniszterelnök a Handelsblattnak. A CDU politikusa szerint ha a berlini CDU–SPD-koalíció képes végrehajtani a szükséges irányváltást, akkor Merz kitöltheti a ciklusát; ennek hiányában viszont a kancellár széke veszélybe kerül.
Ez még mindig egy nagyon diplomatikus fenyegetés annak a Merz-nek, aki 2025-ben azzal az ígérettel alakította meg a kormányát, hogy szupermenné masszírozza a reformjaival Európa beteg emberét, de egyelőre sem a német gazdaság, sem a kereszténydemokraták nem kaptak szárnyra. Sőt, a párt már-már szabadesésben van.
A kudarcokért persze lehet a koalícióspartnert is hibáztatni: a nyugdíjrendszer, az egészségügy és a táppénz szabályainak átalakítása kezdettől fogva ellenérzéseket váltott ki az SPD-ből, a Mecklenburg-Elő-Pomerániában tartott választások pedig éppen a párt balszárnyát erősítették meg.
Figyelemre méltó, hogy a Reuters mérlegelése szerint a szövetségi kormány első gazdasági intézkedéscsomagja nem hozott látványos eredményeket, az 500 milliárd eurós infrastruktúra-alap beruházásainak gazdasági hatása pedig lassabban jelentkezik a vártnál. Szóval, ebben a pillanatban már azt sem lehet kizárni, hogy a szocdemek megpróbálják újratárgyalni a kormányprogramot.
És akkor most térjünk vissza Voigthoz, aki maga sem egyszerűen gyorsítást követel. A tartományi miniszterelnök a reformcsomag több elemét módosítaná: megtartaná a 45 év munkaviszony után levonás nélkül igénybe vehető nyugdíjat, ellenzi a tervezett cukoradót, és megszüntetné az olajra és földgázra rakódó szén-dioxid-árazást. Szerinte a CDU-nak gazdasági reformokra van szüksége, de úgy, hogy azok ne azt az érzést keltsék a választókban, hogy minden változtatás újabb teherrel jár.
Ahogy arra már utaltunk, a kancellárra nehezedő nyomást mindenekelőtt a szeptemberi tartományi választások növelték meg. Szász-Anhaltban az AfD 43,8 százalékkal végzett az első helyen, míg a CDU 17,2 százalékot szerzett. A két párt között így több mint 26 százalékpontos különbség alakult ki.
Két héttel később Mecklenburg-Elő-Pomerániában újabb, a CDU számára történelmi eredmény született. Az AfD 38,2 százalékkal nyerte meg a választást, az SPD 35,5 százalékkal végzett mögötte, míg a CDU mindössze 4,9 százalékot szerzett, és története során először kiesett a tartományi parlamentből. Berlinben pedig a szélsőségesen progresszív Balpárt futott be az első helyre, s bár a CDU elhozta a harmadik helyet, az AfD ott is jelentősen megerősödött.
Már a „tűzfalat” is támadják a CDU–CSU-n belül
Mindezek után nemcsak a Merz reformjait kritizálók, hanem a jobboldali irányváltást sürgető hangok is felerősödtek. Hans-Peter Friedrich volt szövetségi belügyminiszter, a CSU politikusa a Bildnek azt mondta, hogy az AfD elszigetelésére épülő stratégia hiba volt.
Természetesen világossá tette, hogy nincs elájulva Alice Weideléktől, de azt is kiemelte, hogy a párton belül több, egymással is versengő irányzat működik, a polgári konzervatívoktól a nacionalista és szélsőséges csoportokig, és csak a kormányzati felelősség mellett derülhetne ki, melyik kerül fölénybe. Ez magyarul körülbelül annyit jelent, hogy egy mérsékeltebb AfD akár a jobbközép uniópártok természetes partnere is lehetne – konszolidáció hiányában pedig úgyis gyorsan kipukkanna a populista lufi.
Friedrich egyébként az interjúban arra is kitért, hogy a CDU problémáinak eredetét az Angela Merkel idején megkezdett se hús, se hal politikában látja, amely teljesen jellegtelenné tette a kereszténydemokratákat, vagyis elmosta a határt a jobb- és balközép között.
A Junge Freiheit főszerkesztője, Dieter Stein ennél jóval egyértelműbben fogalmazott. Kommentárjában azt állítja, hogy a CDU az AfD-vel szembeni együttműködési tilalommal saját koalíciós mozgásterét szűkítette le, miközben a jobbközép választók egy részét átengedte riválisának. Stein szerint a párt akkor kerülhet ki a jelenlegi helyzetből, ha ismét világosan megkülönböztethető politikai profilt alakít ki. Ellenkező esetben viszont Adenauer és Kohl pártja egyszerűen fel fogja számolni magát.
A CDU/CSU parlamenti frakciója egyelőre felsorakozott Merz mögött, és éppen a reformok gyors végrehajtását sürgeti. A Reuters szerint azonban a koalíciós viták, a nyugdíj- és szociális reformok körüli nézetkülönbségek, valamint a szeptemberi választási eredmények miatt egyre nehezebb ugyanazt a reformprogramot változatlan formában keresztülvinni, amelyre Merz a ciklus elején politikai stratégiáját építette.
Fotó: Facebook / Friedrich Merz
