XIV. Leó pápa szeptember végi franciaországi látogatása a szekularizált országban váratlanul nagyszabású társadalmi eseménnyé vált, amely a francia katolicizmusra irányította a figyelmet – írta a Junge Freiheit. A lap szerint a négy nap alatt tízezrek vettek részt a fiatalok rendezvényein, a párizsi nagymisén pedig több százezres tömeg gyűlt össze.
A cikk különösen a Stade de France-ban tartott találkozót emeli ki, ahol mintegy 80 ezer fiatal vett részt, a program végén pedig latinul énekelték el a Salve Reginát. A lap szerint a pápa itt eltért előre elkészített beszédétől, és azt mondta a jelenlévőknek: ők „Franciaország szentjei”. A Junge Freiheit szerint ezt egy olyan katolikus nemzedék nyilvános megjelenése, amelynek létezéséről eddig nem igazán akart tudomást venni a fősodor.
A jelenség mögött számszerűen is érzékelhető változás állhat. A lap a francia sajtóra hivatkozva megjegyzi, hogy 2026 húsvétján több mint 21 ezer felnőtt és fiatal részesült keresztségben, és egyes francia kommentárok már óvatosan „katolikus reneszánszról” beszélnek. A Junge Freiheit ugyanakkor azt is hozzáteszi: Franciaország természetesen nem vált egyik napról a másikra ismét katolikus országgá.
A pápa útjának politikai és társadalmi hátterét a lap az elmúlt fél évszázad francia bioetika változásaival kapcsolja össze. A cikk felidézi az abortusz szabályozásának átalakulását, annak 2024-es alkotmányos megerősítését, valamint az eutanáziáról hozott 2026-os döntéseket. XIV. Leó ezekkel összefüggésben a szabadság, az emberi élet védelme és a felelősség kapcsolatáról beszélt, és kijelentette, hogy az orvoslás nem válhat „a megtervezett halál szolgálójává”.
A látogatás történelmi szimbolikáját is hangsúlyosan kezeli az írás. XIV. Leó imádkozott a Saint-Joseph-des-Carmes templomban az 1792-ben meggyilkolt papok emlékhelyén, majd misét mutatott be a Place de la Concorde-on, azon a téren, ahol a francia forradalom idején XVI. Lajost kivégezték. A Junge Freiheit értelmezésében a helyszínek azt üzenték, hogy Franciaország történelme nem 1789-cel kezdődik.
A szerző erős kontrasztot lát a pápalátogatás és a 2024-es párizsi olimpia megnyitója között is. Akkor a francia püspöki konferencia a kereszténység kigúnyolásaként értékelt egyes jeleneteket, a szervezők pedig utább letagadták, hogy az egyik performansz az utolsó vacsora paródiája lett volna. A Junge Freiheit szerint két évvel később ugyanabban a városban egészen más képek uralták a köztereket: szentek alakjai, vallási körmenetek és katolikus liturgia.
Emmanuel Macron a látogatás során maga is hangsúlyozta Franciaország keresztény történelmét, és azt mondta, hogy a laicitás nem jelenti a vallás tagadását. A pápa eközben a franciaországi eseményeket európai összefüggésbe helyezte: Metzben Európa keresztény örökségéről, az integrációról és a vallások közötti békéről beszélt, miközben óvott az újrafegyverkezés illúziójától is.
A Junge Freiheit XIV. Leó látogatását II. János Pál és XVI. Benedek korábbi útjaival is összeveti. A lap értelmezése szerint II. János Pál elsősorban a kommunista Közép- és Kelet-Európában vált történelmi jelentőségűvé, XVI. Benedek pedig inkább intellektuális örökséget hagyott maga után. A szerző úgy látja, XIV. Leó sajátos szerepe abban lehet, hogy a már erősen szekularizálódott Nyugat-Európában teszi ismét tömegjelenséggé a katolicizmust.
A cikk végkövetkeztetése szerint a franciaországi „Léománia” nem feltétlenül valamiféle múltba fordulást jelent. A Junge Freiheit inkább annak jelét látja benne, hogy Franciaország egy része ismét érdeklődni kezd saját keresztény történelmi és kulturális gyökerei iránt – és a lap szerint a kérdés hosszabb távon nemcsak Franciaországot, hanem egész Nyugat-Európát érintheti.
