Az ír uniós elnökség jelentősen csökkentené az Európai Bizottság által javasolt, 2028 és 2034 közötti közös költségvetést. Dublin kompromisszumos tervezete a mezőgazdasági és felzárkóztatási támogatások jelentős részét megőrizné, miközben a versenyképességi programokon, a külpolitikai kiadásokon és az uniós intézményrendszer működésén takarékoskodna. A javaslat azonban egyelőre sem a költségvetési szigort követelő tagállamok, sem a nagyobb közös kiadásokban érdekelt Európai Parlament számára nem elfogadható.
Az Európai Unió 2028–2034-es költségvetésének 159 milliárd eurós csökkentését javasolta a soros ír tanácsi elnökség, amely új kompromisszumos tervezetet készített a tagállamok közötti megállapodás előmozdítására – írta a Politico. Az október 10-én ismertetett dokumentum az Európai Bizottság eredeti elképzeléséhez képest mintegy nyolcszázalékos kiadáscsökkentést jelent. A módosítás célja elsősorban Németország, Hollandia, Svédország és más, a közös költségvetés visszafogását követelő tagállamok megnyerése.
A számok értelmezéséhez fontos különbséget tenni a folyó és a változatlan árakon számított összegek között. A Bizottság eredeti, 2025 júliusában bemutatott javaslata folyó árakon csaknem 1984 milliárd eurós költségvetéssel számolt. A júniusi ciprusi kompromisszum ezt mintegy 1947 milliárdra mérsékelte, míg az ír változat megközelítőleg 1825 milliárd euróra csökkentené. A 2025-ös árszinten számított megfelelő összegek 1763, 1730 és 1622 milliárd eurót tesznek ki. Az ír javaslat tehát folyó árakon 159 milliárd, változatlan árakon 141 milliárd euróval csökkentené a Bizottság eredeti tervét. A ciprusi kompromisszumhoz képest ugyanez 122, illetve 108 milliárd eurós további csökkentést jelentene.
A költségvetési vita 2025 júliusában kezdődött, amikor az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság bemutatta a következő hétéves pénzügyi keretét. Brüsszel a korábbiaknál rugalmasabb költségvetést javasolt, amely az állítása szerint egyszerre biztosítana forrásokat az EU hagyományos szakpolitikáinak, a versenyképesség javításának, a kutatás-fejlesztésnek, a védelmi iparnak és a külpolitikai célkitűzéseknek, ami nem kis részben Ukrajna támogatását jelenti. A Bizottság egyúttal jelentősen átalakítaná a támogatások elosztásának rendszerét: több korábban elkülönített programot összevonna, és a nemzeti, illetve regionális partnerségi tervek köré szervezné a kifizetéseket.
A bizottsági elképzelések már bemutatásukkor ellenállásba ütköztek. A mezőgazdasági és kohéziós támogatásokban érdekelt országok attól tartottak, hogy a hagyományos támogatási rendszerek elveszíthetik korábbi önállóságukat, miközben a források elosztása nagyobb politikai mozgásteret biztosítana Brüsszelnek. Más tagállamok éppen ellenkező okból bírálták a tervezetet: szerintük az uniós költségvetés az új feladatok ellenére is túlzottan megnövelné a befizetési kötelezettségeiket.
Az első számszerű kompromisszumot júniusban a ciprusi tanácsi elnökség terjesztette elő. Nicosia viszonylag mérsékelt, kétszázalékos csökkentést javasolt, amelynek legfontosabb eleme a mezőgazdasági és kohéziós források védelme volt. A tervezet különösen a dél- és kelet-európai tagállamok, köztük Lengyelország, Olaszország és Spanyolország szempontjait igyekezett figyelembe venni. A megtakarításokat elsősorban a versenyképességi programok és az unió külső tevékenységeinek keretéből fedezték volna.
Az ír javaslat ugyanezt a kompromisszumos irányt követi, de lényegesen nagyobb megszorításokkal. A mezőgazdaságot, a regionális fejlesztéseket és a kapcsolódó nemzeti programokat magában foglaló kiadási területet mindössze három százalékkal csökkentené, így arra mintegy 914 milliárd euró jutna 2025-ös árakon. Ez még mindig meghaladná a jelenlegi költségvetési időszak megfelelő kiadásait. Dublin tehát elsősorban nem a hagyományos uniós támogatásokon, hanem az újonnan kiemelt szakpolitikai területeken takarékoskodna.
A versenyképességi, kutatási, innovációs és biztonságpolitikai kiadásokat összefogó keretet ugyanakkor mintegy 13 százalékkal csökkentenék a Bizottság eredeti tervéhez képest. A megszorítások érintenék az európai iparfejlesztést, a technológiai beruházásokat és a védelmi célú programokat is. Mindez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy az Európai Bizottság az elmúlt években éppen Európa gazdasági és katonai önállóságának megerősítését nevezte egyik legfontosabb stratégiai céljának.
Még nagyobb, mintegy 17 százalékos csökkentés érné az EU külpolitikai és nemzetközi fejlesztési programjait. Ezekből finanszírozzák többek között a harmadik országoknak nyújtott fejlesztési támogatásokat, a nemzetközi partnerségeket és az unió szomszédságpolitikájának egyes elemeit. Az ír tervezet emellett az uniós intézmények működési kiadásain is takarékoskodna, mintegy kilencmilliárd euróval mérsékelve az adminisztratív költségeket.
A kiadások csökkentése ugyanakkor nem járna együtt az új uniós bevételi források elvetésével. A Bizottság öt új saját forrást javasolt: az emissziókereskedelmi rendszerből származó bevételek egy részének átirányítását, a karbonvámhoz kapcsolódó befizetéseket, a vissza nem gyűjtött elektronikai hulladék után számított tagállami hozzájárulást, a dohánytermékek jövedéki adójához kapcsolódó befizetéseket, valamint a nagyvállalatokat terhelő CORE-hozzájárulást. Ezek együttesen évente több tízmilliárd eurós bevételt biztosítanának. A pénz egy részére azért is szükség lenne, mert az EU-nak a következő költségvetési időszakban meg kell kezdenie a koronavírus-járvány idején felvett közös hitelek törlesztését.
A tagállamok között azonban továbbra is jelentősek az ellentétek. Németország és több észak-európai ország szerint az ír javaslatban szereplő nyolcszázalékos csökkentés sem elegendő, ezért további kiadásmérséklést sürgetnek. A mezőgazdasági és kohéziós forrásokhoz ragaszkodó tagállamok ezzel szemben elsősorban azt szeretnék elérni, hogy a megszorítások ne érintsék aránytalanul a hagyományos támogatásokat. A vita így nem pusztán a teljes költségvetés nagyságáról, hanem az uniós politikák közötti forráselosztásról is szól.
Az Európai Parlament egészen más irányt képvisel. Az áprilisban elfogadott tárgyalási álláspontjában a képviselő-testület a Bizottság javaslatánál is mintegy tíz százalékkal nagyobb, 2025-ös árakon 1789 milliárd eurós költségvetést szorgalmazott, a helyreállítási alap adósságtörlesztésére szánt összegeken felül. Az EP több pénzt fordítana a mezőgazdaságra, a kohézióra és a szociális programokra is, miközben erősebb parlamenti ellenőrzést követel a támogatások felhasználása felett. A képviselők különösen azt ellenzik, hogy az összevont nemzeti tervek révén csökkenjen a különböző szakpolitikák átláthatósága, és gyengüljön az Európai Parlament beleszólása a pénzek elosztásába.
A végső döntéshez valamennyi tagállam egyhangú támogatására és az Európai Parlament egyetértésére lesz szükség. Az állam- és kormányfők az október 15–16-i brüsszeli csúcstalálkozón tárgyalnak az ír kompromisszumról. A cél továbbra is az, hogy 2026 végéig megszülessen a politikai megállapodás, és 2027-ben elfogadhassák a szükséges jogszabályokat. A következő hétéves költségvetésnek 2028. január 1-jén kell hatályba lépnie, ám az eddigi javaslatok közötti jelentős különbségek azt mutatják, hogy az unió tagállamai és intézményei egyelőre távol állnak a megegyezéstől.
Fotó: Facebook / Európai Bizottság
